A felkavaró érzések – a bűntudat árnyékában
Lehetne szépíteni, de akkor nagyon nem lenne őszinte…
Folyamatosan azt éreztem, hogy szar anya vagyok. Nem csökkent a nyomás, napról napra egyre inkább marcangolt a lelkiismeret-furdalás a gyerekek miatt.
A felkavaró érzések – a bűntudat árnyékában
Egy hete kezdtem el megosztani veletek a valóságom, kell egy kis idő, mire naprakész leszek. Úgy gondolom, hogy minden mindennel összefügg, és akkor kaphattok valós képet, ha messzebbről kezdem.
Késői anyaság – bizonytalanság és félelem
Már igencsak nagykorú voltam, mikor gyerekeim születtek, 22 hónapos különbséggel. Épp hogy nem voltam 41, mikor a kislányom megérkezett.
Nagyon nem akartam, hogy véget érjen a várandósság. A bennem mocorgó kislányom ott volt a legnagyobb biztonságban.
Késői anyaság – bizonytalanság és félelem
Mert én nem!
Az ADHD-val küzdő nők gyakran érzik magukat “kevésnek” vagy “káoszosnak”, és a várandósság alatt ez felerősödhet. („Elég jó anya leszek?” érzés.)
Ha veszünk egy jól funkcionáló nőt várandósan, hormonváltozással megfűszerezve… azt szorozzuk fel egy “kicsit”, és megérkezünk hozzám és ADHD-s nő társaimhoz.
Elszigeteltség és a támogató közeg hiánya
Akkoriban még nem alakultak ki a mostani barátságaim. Bár voltak, akik kedveltek minket, de vagy pont akkor költöztek másik államba, vagy nem jó irányt vett a kapcsolatunk.
A biztonságos szociális háló pedig, akikre támaszkodhattunk volna, igencsak távol volt tőlünk.
Errefelé nincs védőnői szolgálat. Sokáig ezt valahogy élveztem is! De ahogy egyre inkább egyedül éreztem magam a kérdéseimmel, már örültem volna, ha valaki fogja a kezem ebben a teljesen ismeretlen helyzetben.
ADHD-sként nagyobb az esély a szorongásra és a túlterheltség érzésére, ezért:
➡️ A tervezgetés – bár elsőre cukin hangzik, valójában végtelen aggódásba fordult.
➡️ Az új felelősségek – „Az élete a kezemben lesz!” – nyomasztó súlyként nehezedtek rám.
➡️ A szülés körüli félelmek.
Így már érthetőbb, miért szerettem volna minél tovább biztonságban tudni a babámat odabent.
ADHD és a várandósság – A kontrollvesztés élménye
Egyértelmű, hogy szakértője lettem már szinte mindennek, de nem a való életből, hanem az információhalmazból merítettem.
Olvastam mindent, amit találtam – cikkeket, fórumokat, könyveket –, mert azt éreztem, hogy fel kell készülnöm mindenre.
De minél többet olvastam, annál jobban összezavarodtam.
Már nem tudtam, mi is lenne a helyes.
- Mikor és mennyit alszik?
- Mikor és mennyi eszik?
- Az igény szerinti szoptatás a helyes út?
- Kell-e születése pillanatától fejleszteni?
- Tegyem– vagy ne tegyem le aludni?
Ma már tudom, hogy az ADHD-val ez még inkább egy végtelen körforgás volt: egyik forrás a másikat cáfolta.
A várakozás varázsa – amikor minden nap egy új izgalom
Szóval imádtam! A pocakom, ahogy egyre nő, és mikor azt kérdezték “Biztos nem ikrek?” – az nekem simogatta a lelkem.
Oda voltam érte, mikor eleinte “csiklandozott”, később pedig az egész hasam mozgatta át, úgy ficánkolt.
Babaváró buli Amerikában sokkal több, mint egy egyszerű ünnepség – egy közösségi rituálé, amely megerősíti a női szolidaritást és támogatást az anyaság felé vezető úton.
🎊 Nekem kisebb félreértések miatt kettő is adatott – és szuper jó élmény volt.
Túlhordás – A döntés terhe
A dokim már egy héttel korábban is nagy lelkesedéssel indította volna a kiscsajt, de mivel minden rendben volt velünk, kértem, hogy várjunk még.
Akkor persze a „túlhordás” parái szakadtak a nyakamba, és hol bizakodtam, hol rettegtem, hogy minden rendben legyen.
A szülés, ami mindent felülírt
Érdekes, hogy csomó tanulmány elkerült, és csak a szülés után szembesültem vele, hogy a születés indítása milyen keservesen fájdalmas dolog.
A kívülről jövő oxitocin nem hat az agy azon részére, amely csökkentené a fájdalomszintet és eufóriát hozna magával.
Szóval beindult a gépezet:
➡️ 36 órás vajúdás után született meg úgy, hogy kb. már 8 órája arra várt a team (ami folyton változott), hogy mikor tolhatnak már végre be a műtőbe.
➡️ Epidurált sem akartam, de aztán végül úgy éreztem, nem hagyhatom ki. Később derült ki, hogy amiatt lázasodtam be. Na, egy lázas embernek mindene fáj… szóval csöppet szenvedtem azon a ponton, de a babánk jól volt, így nem mentem a műtőbe.
➡️ A tágulás is meredek külső hormonokkal.
Mikor közölték, hogy ha 2 óra alatt nem lesz meg a várva várt 10 cm, akkor már nem én döntök…
Valamilyen belső ösztöntől hajtva, onnantól minden fájásnál egy kicsit nyomtam is. Végül kikerekedett szemmel, leesett állal szembesültek vele, hogy “Jé! – jön az a baba.”.
“De most kicsit tartsam ott… mindjárt ideér a doki.”
Az orvos számára kézre eső, számomra rendkívül rossz pózba varázsoltak. Jó lett volna úgy oldalt.
🎀 Még így is, max. három nyomással közénk érkezett az én 3 kg 96 dkg-os és 53,3 cm-es elsőszülöttem.
A folytatás következik…
Legfrissebb írások
- Egy ADHD-s Anya túlélőnaplója, avagy az elmúlt hetek margójára
- ADHD-s Anya otthon levő gyerekek mellett dolgozni szeretne
- Hogyan indult a scrapbook ötlet?
- Az ADHD-S hiperfókusz kielégítése AI segítségével
- ADHD-s nőként anyává válni? Dupla kihívás, dupla káosz, dupla csoda
Amik már szóba kerültek
ADHD ADHD-s ADHD-s anya ADHD-S hiperfókusz ADHD-s nő ADHD-s életkörnyezet ADHD-val élni ADHDagy ADHD diagnózis ADHD felnőttkorban ADHDsanya ADHDsnő ADHD és AI ADHD és depresszió ADHD és kreativitás ADHD és tanulás AnyaiBűntudat AnyaiKáosz Egy ADHD-s Anya Fókuszál Egy ADHD-s Anya Valósága ElégJóAnya Figyelemzavar Fókusz Használom az AI-t Hiperaktivitás Hiperfókusz Időmenedzsment Impulzisok Impulzivitás Kiégés Kreativitás Káosz KáoszÉsSzeretet Mentális egészség Mesterséges Intelligencia Ne félj tőle! Neurodivergens Neurodivergens fejlődés Neurodivergens sajátosság Rugalmas ütemterv ÉrzékenyAnyaság Önismeret Önismeret ADHD-val