A felkavaró érzések – a bűntudat árnyékában
Lehetne szépíteni, de akkor nagyon nem lenne őszinte…
Folyamatosan azt éreztem, hogy szar anya vagyok. Nem csökkent a nyomás, napról napra egyre inkább marcangolt a lelkiismeret-furdalás a gyerekek miatt.
A felkavaró érzések – a bűntudat árnyékában
Egy hete kezdtem el megosztani veletek a valóságom, kell egy kis idő, mire naprakész leszek. Úgy gondolom, hogy minden mindennel összefügg, és akkor kaphattok valós képet, ha messzebbről kezdem.
Késői anyaság – bizonytalanság és félelem
Már igencsak nagykorú voltam, mikor gyerekeim születtek, 22 hónapos különbséggel. Épp hogy nem voltam 41, mikor a kislányom megérkezett.
Nagyon nem akartam, hogy véget érjen a várandósság. A bennem mocorgó kislányom ott volt a legnagyobb biztonságban.
Késői anyaság – bizonytalanság és félelem
Mert én nem!
Az ADHD-val küzdő nők gyakran érzik magukat “kevésnek” vagy “káoszosnak”, és a várandósság alatt ez felerősödhet. („Elég jó anya leszek?” érzés.)
Ha veszünk egy jól funkcionáló nőt várandósan, hormonváltozással megfűszerezve… azt szorozzuk fel egy “kicsit”, és megérkezünk hozzám és ADHD-s nő társaimhoz.
Elszigeteltség és a támogató közeg hiánya
Akkoriban még nem alakultak ki a mostani barátságaim. Bár voltak, akik kedveltek minket, de vagy pont akkor költöztek másik államba, vagy nem jó irányt vett a kapcsolatunk.
A biztonságos szociális háló pedig, akikre támaszkodhattunk volna, igencsak távol volt tőlünk.
Errefelé nincs védőnői szolgálat. Sokáig ezt valahogy élveztem is! De ahogy egyre inkább egyedül éreztem magam a kérdéseimmel, már örültem volna, ha valaki fogja a kezem ebben a teljesen ismeretlen helyzetben.
ADHD-sként nagyobb az esély a szorongásra és a túlterheltség érzésére, ezért:
➡️ A tervezgetés – bár elsőre cukin hangzik, valójában végtelen aggódásba fordult.
➡️ Az új felelősségek – „Az élete a kezemben lesz!” – nyomasztó súlyként nehezedtek rám.
➡️ A szülés körüli félelmek.
Így már érthetőbb, miért szerettem volna minél tovább biztonságban tudni a babámat odabent.
ADHD és a várandósság – A kontrollvesztés élménye
Egyértelmű, hogy szakértője lettem már szinte mindennek, de nem a való életből, hanem az információhalmazból merítettem.
Olvastam mindent, amit találtam – cikkeket, fórumokat, könyveket –, mert azt éreztem, hogy fel kell készülnöm mindenre.
De minél többet olvastam, annál jobban összezavarodtam.
Már nem tudtam, mi is lenne a helyes.
- Mikor és mennyit alszik?
- Mikor és mennyi eszik?
- Az igény szerinti szoptatás a helyes út?
- Kell-e születése pillanatától fejleszteni?
- Tegyem– vagy ne tegyem le aludni?
Ma már tudom, hogy az ADHD-val ez még inkább egy végtelen körforgás volt: egyik forrás a másikat cáfolta.
A várakozás varázsa – amikor minden nap egy új izgalom
Szóval imádtam! A pocakom, ahogy egyre nő, és mikor azt kérdezték “Biztos nem ikrek?” – az nekem simogatta a lelkem.
Oda voltam érte, mikor eleinte “csiklandozott”, később pedig az egész hasam mozgatta át, úgy ficánkolt.
Babaváró buli Amerikában sokkal több, mint egy egyszerű ünnepség – egy közösségi rituálé, amely megerősíti a női szolidaritást és támogatást az anyaság felé vezető úton.
🎊 Nekem kisebb félreértések miatt kettő is adatott – és szuper jó élmény volt.
Túlhordás – A döntés terhe
A dokim már egy héttel korábban is nagy lelkesedéssel indította volna a kiscsajt, de mivel minden rendben volt velünk, kértem, hogy várjunk még.
Akkor persze a „túlhordás” parái szakadtak a nyakamba, és hol bizakodtam, hol rettegtem, hogy minden rendben legyen.
A szülés, ami mindent felülírt
Érdekes, hogy csomó tanulmány elkerült, és csak a szülés után szembesültem vele, hogy a születés indítása milyen keservesen fájdalmas dolog.
A kívülről jövő oxitocin nem hat az agy azon részére, amely csökkentené a fájdalomszintet és eufóriát hozna magával.
Szóval beindult a gépezet:
➡️ 36 órás vajúdás után született meg úgy, hogy kb. már 8 órája arra várt a team (ami folyton változott), hogy mikor tolhatnak már végre be a műtőbe.
➡️ Epidurált sem akartam, de aztán végül úgy éreztem, nem hagyhatom ki. Később derült ki, hogy amiatt lázasodtam be. Na, egy lázas embernek mindene fáj… szóval csöppet szenvedtem azon a ponton, de a babánk jól volt, így nem mentem a műtőbe.
➡️ A tágulás is meredek külső hormonokkal.
Mikor közölték, hogy ha 2 óra alatt nem lesz meg a várva várt 10 cm, akkor már nem én döntök…
Valamilyen belső ösztöntől hajtva, onnantól minden fájásnál egy kicsit nyomtam is. Végül kikerekedett szemmel, leesett állal szembesültek vele, hogy “Jé! – jön az a baba.”.
“De most kicsit tartsam ott… mindjárt ideér a doki.”
Az orvos számára kézre eső, számomra rendkívül rossz pózba varázsoltak. Jó lett volna úgy oldalt.
🎀 Még így is, max. három nyomással közénk érkezett az én 3 kg 96 dkg-os és 53,3 cm-es elsőszülöttem.
A folytatás következik…
Legfrissebb írások
- Téli szünetre készülve…
- Egy ADHD-s Anya túlélőnaplója, avagy az elmúlt hetek margójára
- Köszönöm, hogy regisztráltál – és meg is érkezett az első frissítés!
- Védett: Élményalapú Fejlődési és Motivációs rendszer
- Élményalapú Fejlődési és Motivációs rendszer
Amik már szóba kerültek
30+1 Kihívás Kártyacsomag ADHD ADHD-s ADHD-S hiperfókusz ADHD-s nő ADHD-s életkörnyezet ADHD-val élni ADHD diagnózis ADHD felnőttkorban ADHDsanya ADHDsnő ADHD és AI ADHD és depresszió ADHD és kreativitás ADHD és tanulás AnyaiBűntudat AnyaiKáosz Büszkeség Pont Gyűjtők Egy ADHD-s Anya Valósága ElégJóAnya Figyelemzavar Használom az AI-t Hiperaktivitás Hiperfókusz Időmenedzsment Impulzisok Impulzivitás Kiégés Kreativitás Káosz KáoszÉsSzeretet Láthatatlan munka Mentális egészség Mesterséges Intelligencia Ne félj tőle! Neurodivergens Neurodivergens fejlődés Neurodivergens sajátosság no Filter Morning Reggeli Rutin Táblák Rugalmas ütemterv Szülői Feladatmegosztó Plakát Élményalapú Fejlődési és Motivációs rendszer ÉrzékenyAnyaság Önismeret
Hozzászólás